A Nagy Vásár kicsit több meglepetést hozott, mint vártuk. A varázshasználók mágia érzékelése varázslattal felvértezve körbejárták a vásárt, hátha találnak valami érdekeset, mi pedig egyéb használati cikkekkel gazdagítottuk készleteinket. Brémusz talált is egy erősen mágikus fém háromszöget, amit megvásároltak Csenivel (később Onix is beszállt), és ami később sok fejfájást okozott. A bajok ott kezdődtek, mikor Brémusz megpróbálta azonosítani a tárgyat (szerencsére talált a varázslathoz komponenst a vásáron). Mi csak annyit láttunk, hogy a varázslat közben felakad a szeme, de aztán némi remegés után egyszerűen összecsuklott. Mikor magához tért, elmondása szerint látomása volt. 5 alakot látott (feltehetően papok), akik egy oltár körül csoportosultak, amin a háromszög pihent. Akkor valami varázslatos hatás érte, aminek nem tudott ellenállni, így a kép eltűnt és hátulról egy hatalmas démoni kutya vetette rá magát. Jó ómen így elsőre.

Ezután a varázshasználók felvásárolták az érdemlegesnek tűnő mágikus tárgyakat, amiket Brémusz azonosított, így Fél gazdagabb lett egy védőgyűrűvel, Krandóhoz pedig egy átkozott fojtás nyaklánca került, ami megfojtja a szerencsétlent aki felveszi. Ezen kívül találtak egy kereskedőt, akinek birtokában volt 6 db mágikus tekercs, de mivel darabját 400 aranyért árulta, fondorlatos tervet eszeltünk ki. Az ötletgazda természetesen nem más volt mint Fél, akinek rendkívüli tehetsége van ingyenélésben, nem is csoda, hogy az orkokat sehol sem látják szívesen. A terv tökéletes volt, és sikeresen véghez is vittük. Cseni hamisított pár sima pergament, amik pontosan ugyan úgy néztek ki, mint a cél tárgyak majd Krandó menedéket, Brémusz pedig láthatatlanságot varázsolt a lányra. Onix és én a közelben felügyeltük az eseményeket, Fél pedig megelégedett az alap ötlet kitervelésével. Brémusz bűbájt varázsolt a kereskedőre, akivel ezután kedélyesen cseverészett, amíg Cseni észrevétlenül kicserélte a tekercseket. Ezután kényelmesen távozott velünk. Később a fogadóban azonosították a tekercseket, amit Onixal kényelemes távolságból figyeltünk egy-egy sör mellett, mert még élénken élt bennünk a robbanó könyv emléke. Szerencsére nem történt semmi különös és kiderült, hogy mindegyik tekercs varázslói varázslatot tartalmaz, amire a két pap kicsit elszomorodott, de Brémusszal madarat lehetett fogatni egészen addig, amíg meg nem próbálta a varázslatokat bemásolni a könyvébe. Az sokkoló érintés varázslatot nem sikerült bemásolnia, míg a gyengítő sugár másolása közben végzetes hibát vétett, így a varázslat rá fejtette ki a hatását. Egyedül a mágikus száj varázslatot sikerült maradéktalanul bemásolnia varázskönyvébe, a másik három varázslat túl erős volt ahhoz, hogy be tudja másolni. Ezután Brémuszt felkértem, hogy készítsen nekem savbombát, ami nem sikerült de végül nagy mennyiségű anyagi komponenst vásároltunk (összesen 300 arany értékben), és Brémusz tovább kísérletezett. Vesztére, mert mikor végre sikerült elkészítenie a bombát, az felrobbant mikor megpróbálta áttölteni a tárolóedénybe. Némi maró sérüléssel gazdagabban, de 300 arannyal szegényebben jöttünk zártuk a kísérletet, de erre legalább nem lehet azt mondani, hogy lehetett volna rosszabb is. Ezután készített Onixnak és nekem pár Áldás italát, ami később még jól fog jönni.

Közben Brémusz rájött, hogy a háromszög több kisebb háromszögből áll, amiknek oldalán mágikus írások találhatóak, és ezeket lehet különféle kombinációkban kirakni. Félnek és nekem megért 200 aranyat fejenként, hogy Brémusz minden este kiforgasson valami meglepetést a háromszögből, amit nem tudtunk kipróbálni, mert ekkor rontott ránk a varázsló víziójából a hatalmas démoni kutya. Egyből Brémuszra vetette magát, de a két pap sikeresen felvértezte védőmágiával a varázslót, Onix meg egyszerűen 5 méterrel odébb taszította a dögöt. Ezután mi is bekapcsolódtunk a csatába, de hamar rájöttünk, hogy sima fegyvereink nem sebzik a szörnyet, így taktikát váltottunk. Én sikeresen leszorítottam a pajzsommal, amíg Cseni eljuttatja hozzám a mágikus rövid kardot. Nagy segítségemre volt Onix, akivel közösen sakkban tartottuk a kutyát, míg több sebet is ejtettem rajta. Ezután sajnos kiszabadult, és valami ördögi varázslattal egyből Brémusz mögött termett, de hála a védő varázslatoknak nem tudta megmarni. Egyből rávetettük magunkat és új taktikaként megpróbáltuk fogva tartani, amíg Krandó meg nem kötözi a lábát. Fél is aktívan beszállt kétkezes kalapácsával a birkózásba, és néhány perc alatt sikerült a kutya hátsó lábaira kötni Krandó kötelét. Ezután Onix hirtelen ötlettől vezérelve átdobta a kötelet a fogadó mestergerendáján és egyszerűen felhúzta a kutyát a lábainál fogva. Épp időben, mert közben kiderült, hogy a dög rendkívül ellenálló a varázslatokkal szemben is. Ezután már könnyű dolgom volt, és egyszerűen kivégeztem az amúgy is sérült szörnyet, aki minden nyom nélkül elpárolgott. Ekkor érkezett meg a városőrség, akiket hamar elrendeztünk, és a fogadós megvendégelt minket egy lakomára, mert megmentettük őt és a fogadóját, amit természetesen elfogadtunk.

Az esti tivornyázás közben Cseni és Ónix szépen elandalgott az éjszakába, de sajnos nem az történt amire Onix számított. Pár óra múlva Cseni rohant vissza a fogadóba azzal a hírrel, hogy egy kóbor kutyánál megtalálták Olaf egyik ujját, rajta egy könnyen felismerhető gyűrűvel, és némi noszogatásra a kutya elvezette őket egy bedeszkázott lejárathoz a szegénynegyedben. Nem nagyon volt kedvünk ezzel foglalkozni, mert már jól be voltunk piálva, ráadásul a varázshasználók is elhasználták már varázslataikat, de végül belementünk a dologba és csoportosan útra keltünk a bejárathoz, amit Onix őrzött addig. Kicsit meglepődtünk, mert a nyílás egy tíz méter mély használaton kívüli csatornába vezetett, ami igen baljósan nézett ki. Onix erősködött, hogy lehozzuk a korcsot, akit elnevezett Mézeskalácsnak, de nem kell mondanom, hogy a kutya nem rajongott az ötletért. Kíváncsi vagyok, mit rejthet ez a sötét verem mélyen Mérosz alatt....